Napló

Túl vagyok rajta. Hogy őszinte legyek, nagyon be voltam sz­*rva, nem gondoltam volna, hogy ekkora ügyet csinálnak a média ügyből ebben a k*va  EU-ban. Be se akartam menni az ülésre, a pszichológusom két órát dolgozott rajtam, mire be mertem menni, így is késtem fél órát. Nem baj, nehogy már azt higgyék, hogy elszámolással tartozom nekik! Nehéz így idegenben, hogy nincsenek itt a megbízható embereim. Hát nem értik ezek a baromarcúak, hogy nem tudok rendet csinálni otthon, ha mindig ezzel a hülye demokráciával csesztetnek? Inkább nézzenek magukba, a saját szemétdombjukon kapirgáljanak, ott vágjanak rendet, aztán adják elő nekem itt a mindent tudó nagyokost! A lényeg az, hogy otthon a gyerekek tök jól összevágták a sztorit, nagyon odatették magukat, a szerkesztő meg a vágó ügyes srácok, szeretem az ilyeneket, akiknek meg sem kell mondani, mit akarok, egyszerűen ráéreznek és megcsinálják. Kész, ez az. Ilyen emberekből kellene több. A lincshangulatból semmi sem érződött, a sok baromarcú akadékoskodót kivágták, a mosolygó néppártiakat bevágták és kész.  Az én mosolyom mondjuk lehetett volna őszintébb, de az írhatjuk a fáradtság számlájára. Ahogy az otthoni internetes oldalakat néztem, nem olyan okos fickók azok, azzal például, hogy berekedtem, nehezen kaptam levegőt és félbeszakítottak, szerencsére senki nem foglalkozik. Le is cserélem a coachomat, erre is fel kellett volna készítenie! Szóval a lényeg, hogy az hazai image frankó lett.A Bendit nagyon kihúzta nálam a gyufát, nem is tudja mennyire, majd utánanézetek a kis piszkos ügyeinek. Nem is fogtam vele kezet a felszólalása után, láttam, nagyon rosszul esett neki.  Chavezzel egyébként nem tudom mi a bajuk, ő legalább tudja, mit akar, nem úgy, mint ez a sok tehetetlen idealista. Az otthoni kis kötözködőknek pedig nem sok van hátra, még nem is tudják, mennyire nem sok. Csak legyek végre otthon. Nem kell nekem ahhoz médiatörvény, hogy azt mondják, amit én akarok. A véglények napjai pedig meg vannak számolva.