-          Szervusz édes, jó napod volt?

-          Jó??! Egyszerűen szuper! Képzeld életem, hogy a szakmai kapcsolataim révén ma két dolgot tudtam meg. Az egyik, hogy a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet olyan embert keres, aki rendezvényszervezéssel és kommunikációval foglalkozik, a másik pedig az, hogy mivel ez az intézet a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyik háttérintézménye, pályáznom sem kell, mert munkabiztonsági okból sürgősen fel kell venniük egy kommunikációs szakembert… És rám gondoltak! Olyan boldog vagyok!

-          Látod életem, mindig mondtam neked, hogy ápold a szakmai kapcsolataidat. Ezt a lehetőséget egyes-egyedül a te munkádnak, kitartásodnak, céltudatos hozzáállásodnak köszönhetjük.

-          Kicsit azért félek, állítólag a teljes szervezeti átalakulást nekem kell majd koordinálnom…

-          Ugyan drágám, hidd el, a reggeli iskolába indulás levezénylése sokkal nehezebb feladat. Van ott elég ember, aki félti a munkahelyét és bármit megtesz, csak a számláját ki tudja fizetni. A gyakornokokról meg nem is beszélve. Apropó szívem, a gyakornokok interjúztatásába szívesen besegítek, azt akár itt nálunk is itthon is intézhetem.

-           Jó, Pistikém, de az önéletrajzomat mindenesetre titkosítani kéne egy pár évre, nehogy belekössenek abba, hogy nincs szakmai gyakorlatom…

-          Bízd csak rám, csillagom.

-          Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy velem. Add ide az inged, gyorsan teszek rá egy kis sót, már megint kilöttyintetted a bort. Jut eszembe, a Szeremley megint küldött egy pár palackkal…